Tudományos munkásságom bemutatása

(1978-2006)

Halász Gábor

 

 

 

Egyetemi tanulmányaim alatt pedagógia szakos hallgatóként elsősorban oktatásszociológiai és komparatív kutatásokat folytattam. Szakdolgozatomat a francia oktatási rendszer és oktatáspolitika aktuális problémáiról írtam. Már egyetemi tanulmányaim alatt elkezdtem oktatásügyi szervezetkutatásokkal foglalkozni. Az egyetem elvégzését követően az MTA Pedagógiai Kutató Csoportjában – Kozma Tamás vezetésével – tudományos ösztöndíjasként végeztem iskolai szervezetkutatásokat. Ennek az időszaknak legjelentősebb kutatási eredménye (1) az iskolai szervezeti klíma fogalmának elméleti meghatározása, (2) egy, a szervezeti klíma mérését lehetővé tevő – módosításokkal azóta is használt – vizsgálati eszköz megalkotása, (3) továbbá ezen eszközzel egy, a hazai viszonyok feltárását célzó empirikus vizsgálat elvégzése. E kutatások alapján több publikáció készült[1], és erre épült egyetemi doktori értekezésem, amelyet 1982-ben védtem meg.[2] A szervezeti folyamatok elemzése és ezek fejlesztése azóta is folyamatosan a szakmai érdeklődésem középpontjában áll, de amíg kezdetben ez az érdeklődés elsősorban a mikro szintre irányult, később nagyobb részben inkább makroszintű folyamatokkal foglalkoztam.

Az 1980-as évtől kezdve, az MTA Pedagógiai Kutató Csoportjának megszűntetését követően, az akkor megalakult Oktatáskutató Intézetben folytattam tovább kutatásaimat. Érdeklődésem ekkor fordult egyre inkább – részben a szervezeti klíma empirikus vizsgálatához kapcsolódó terepmunkák során szerzett tapasztalatok hatására – a mikro szint felől a makro szint felé. Intenzív kutatómunkát kezdtem el (1) az állam oktatási szerepének változása[3], továbbá (2) az oktatásügyi döntéshozatal és politikaformálás témájában. Ez utóbbi területen az Oktatáskutató Intézetben Kozma Tamás vezetésével működő “Tervezést támogató kutatások” témacsoport keretében Nagy Mária és Lukács Péter kollégáimmal együtt kiterjedt nemzetközi irodalmi feltárást végeztünk[4], illetve egy új kutatási irány megnyitását javasoltuk[5]. Ez utóbbi nyomán jött létre az a kutatási-elemzési megközelítés, amelyet a leggyakrabban oktatáspolitika-kutatásnak neveztek. Ezen a területen nemcsak a hazai folyamatok feltárásra törekedtem, hanem arra is, hogy a rendelkezésre álló nemzetközi tudást Magyarországra behozzuk.[6]

A nyolcvanas évek során – a fenti megközelítést alkalmazva – mindvégig oktatásirányítási és oktatáspolitikai kutatásokat folytattam az Oktatáskutató Intézetben. Ezen belül elsősorban a középszintű (területi) oktatásigazgatás döntési folyamatait elemeztem, három magyar megyében végzett intenzív terepmunka (interjúzás, dokumentumelemzés) alapján. A vizsgálatok elsősorban a középfokú oktatás alakulását befolyásoló helyi-területi folyamatok feltárásra irányultak. Ennek a kutatásnak a legfontosabb eredménye valószínűleg annak feltárása és bemutatása volt, hogy a nyolcvanas évek monolitikusnak vélt politikai rendszerén belül olyan dinamikus politikai folyamatok zajlottak, amelyek lehetővé tették az oktatással kapcsolatos érdekek artikulálását és egyeztetését. E kutatások során lényegében azt az – elsősorban közgazdaságinak tekinthető – megközelítést alkalmaztuk, amely a rendszerben zajló változásokat autonóm helyi aktorok (oktatási intézmények, bürokraták, politikusok, civil szerveződések stb.) interakcióira vezeti vissza. A helyi-területi oktatáspolitikai kutatások arra irányították rá a figyelmet, hogy az oktatási rendszer alakulását a központi (országos) döntéseken túl nagymértékben meghatározták a helyi-területi érdekkonfliktusok és érdekegyeztetési folyamatok[7].

Az ebben az időszakban végzett kutatásaim az országos szintű döntéshozatali és politika-alakítási folyamatokra is kiterjedtek. Ennek keretében – elsősorban levéltári és egyéb dokumentumok elemzésével, továbbá a korszak szereplőivel készített interjúk segítségével – sikerült feltárni számos, a 60-as és 70-es évek hazai oktatáspolitikáját meghatározó, de valójában az oktatási rendszerekre általában is jellemző dinamikus érdekmozgást, és kifejezni ezeket általános modellekkel. E modellek általában olyan dimenziók meghatározására épültek, amelyek mentén jellegzetes oktatáspolitikai konfliktusok alakulhatnak ki, illetve azt célozták, hogy a különböző oktatásügyi érdekcsoportokat az e dimenziók által alkotott térben el lehessen helyezni. E kutatási eredményeket először külföldön[8], majd később a kibontakozó hazai alternatív társadalomtudományi műhelyek folyóirataiban[9], majd normál hazai kiadványokban[10] publikáltam. Ennek az időszaknak talán legfontosabb kutatási eredménye a hazai közoktatás-irányítás 1945 utáni történetének történeti-szociológiai elemzése volt[11]. A fentiekre épült 1988-ban megvédett kandidátusi értekezésem.[12]

A nyolcvanas évek második felében – elsősorban a nemzetközi szakirodalom tanulmányozásának a hatására – a figyelmem egyre inkább a fejlett nyugat-európai államok oktatáspolitikai problémáinak és fejlődési trendjeinek az elemzése felé irányult. Közvetlenül (tanulmányutak során helyben végzett terepmunkával) az angol és a francia oktatáspolitikai változásokat vizsgáltam, de figyelmem kiterjedt a többi fejlett országra is. E kutatások két említést érdemlő eredménye a decentralizációs folyamatok, illetve az oktatás- és a foglalkoztatáspolitika közötti kapcsolatok feltárása és bemutatása[13].

A nyolcvanas évtized közepén, a terepmunkával, illetve a nemzetközi tapasztalatok és szakirodalom elemzésével szerzett kutatási tapasztalatokat egyre gyakrabban alkalmaztam az aktuális hazai oktatásügyi folyamatok elemzésére. Érdeklődésem elsősorban az oktatásirányítás reformjára, ezen belül az elinduló decentralizációs folyamatra irányult. E területen a kutatási tevékenységem a nyolcvanas évek közepétől egészítette ki a döntéshozóknak nyújtott szakértői tanácsadás[14], illetve ehhez kapcsolódó publikációk[15]. Mindez lehetőséget nyújtott az elméleti vizsgálódások és a közoktatás-politika gyakorlati problémáinak az összekapcsolására, ami lehetővé tette az elméleti elemző munka társadalmi relevanciájának az erősítését. A hazai és nemzetközi, döntően kormányzati szerveknek végzett szakértői vagy tanácsadói munka a nyolcvanas évek közepe óta meghatározó szerepet töltött be a szakmai tevékenységemben, ami kétirányú hatással jár. Egyfelől lehetőséget nyújtott olyan elméleti megfontolások és modellek „éles helyzetben” történő gyakorlati tesztelésére, amire zártabb az egyetemi-akadémiai környezet kevésbé van mód, másfelől olyan információgyűjtési és tanulási lehetőséget nyújtott, amit az egyetemi-akadémiai környezet ugyancsak kevésbé biztosíthat.

A nyolcvanas évek közepén kezdtem el intenzíven foglalkozni az iskolák és a helyi társadalom közötti kapcsolat, az iskolák feletti helyi közösségi ellenőrzés és az intézményi szintű irányító testületek kérdéseivel[16]. Egy akciókutatás keretében vizsgáltam az intézményi szintű irányító testületek szervezését, amelynek eredményei több publikációban is megjelentek, és – ismereteim szerint – meglehetősen nagy hatást fejtettek ki[17]. E témában az évtized végétől kezdve igen sok előadást tartottam. Ugyanebben az időszakban kezdtem olyan kutatásokat folytatni, amelyek a hazai oktatásirányító bürokrácia működésének és attitűdjeinek, az irányítási reformokkal kapcsolatos viselkedésének a feltárására irányultak[18]. Az évtized második felében első alkalommal sikerült olyan nagymintás empirikus vizsgálatokat lefolytatni, amely megengedte az oktatásirányító bürokrácia attitűdjeinek és viselkedésének az elemzését[19]. Hasonló célokkal és eszközökkel később, a kilencvenes évek elején is sikerült vizsgálatokat folytatni[20]. Ezek segítségével viszonylag pontos képet lehetett alkotni a helyi és területi oktatásirányítás egyre inkább differenciálódó szervezetéről és személyi állományáról.

A nyolcvanas évek végének legjelentősebb, új eredményeket produkáló kutatási eredménye a közoktatással kapcsolatos társadalmi közvélekedés dinamikájának a feltárása. Ismereteim szerint Magyarországon elsőként végeztem a felnőtt lakosság egészét reprezentáló mintán olyan kutatást, amely a különböző társadalmi csoportoknak az oktatás kulcskérdéseivel kapcsolatos attitűdjei feltárására irányult. E módszer alkalmazásával tettem kísérletet olyan dimenziók meghatározására amelyek mentén a különböző társadalmi csoportok oktatással kapcsolatos vélekedései szóródnak, és amelyek meghatározzák közöttük lehetséges koalíciók képződésének a dinamikáját[21]. Az ilyen közvélemény-kutatások azóta rendszeressé váltak és beépültek a „Jelentés a magyar közoktatásról”. c. háromévenként megjelenő kiadvány szakmai előkészítésének a munkájára. Ennek eredményeként ma már hosszabb idősorokkal rendelkezünk arról, hogyan alakult a közvélemény bizonyos kiemelt oktatáspolitikai témákkal összefüggésben.

A kilencvenes évek első felében az Országos Közoktatási Intézetben akkor megalakult, általam megszervezett Kutatási Központ vezetőjeként folytattam tovább a korábban megkezdett oktatásirányítási kutatásokat. Ezek immár elsősorban a kialakuló önkormányzati oktatásirányítási rendszer problémáinak a feltárására irányultak.[22] Egy e témában elnyert OTKA pályázat lehetővé tette a helyi társadalom és az önkormányzatok oktatásügyi szerepének további elemzését. Ezzel kapcsolatban több publikációm született[23], igen sok előadást tartottam és egyik kezdeményezője voltam a ma is rendszeresen megszervezett “Oktatás és önkormányzat” c. konferenciáknak. E területen három jelentős, nemzetközi kooperációban végzett kutatást szükséges még megemlíteni. A Világbank támogatásával az általam vezetett team átfogó empirikus vizsgálat keretében vizsgálta az önkormányzati oktatásirányítás és az oktatás minősége közötti kapcsolatokat, első alkalommal kapcsolva össze a helyi finanszírozási és irányítási mutatókat oktatási teljesítményvizsgálatok adataival[24]. A másik kutatás keretében – ugyancsak a Világbank támogatásával – az általam vezetett team egy nemzetközi együttműködésben kialakított irányítási modell alkalmazásával elemezte a hazai oktatásügyi problémák okait és lehetséges megoldásuk módját[25]. A harmadik kutatás öt közép-európai országban vizsgálta az oktatási decentralizáció hatásait.[26] A közoktatási decentralizációval kapcsolatos hazai és nemzetköz kutatások eredményeit nem régen egy átfogó state of the art típusú tanulmányban foglaltam össze[27].

A kilencvenes évtized elején kezdtem el foglalkozni az oktatás és az európai integráció témájával. Egy OTKA kutatás keretében az általam felkért szerzői kollektíva a kilencvenes évek elején átfogó elemzést készített az EU integráció várható hatásairól.[28] Az évtized második felében a kormány által megalakított – Inotai András által vezetett – Európai Integrációs Stratégiai Munkabizottság (ISM) tagjaként végeztem és koordináltam e területen kutatásokat. Ezek eredményeiből ugyancsak sok publikáció született[29] és igen sok előadást tartottam. Részben e kutatások nyomán került kutatói érdeklődésem középpontjába a nemzetközi integráció és a globalizálódás oktatásügyi hatásainak illetve ennek a hazai oktatásügy fejlődésére gyakorolt várható hatásának elemzése, ami ma is egyik legfontosabb kutatási területem[30]. Érdeklődésem kiterjed arra a kérdésre is, hogy a nemzetközi együttműködés milyen módon használható fel eszközként a közoktatás fejlesztésében[31]. A kilencvenes évek vége óta több olyan publikációm jelent meg, amelyek az ún. Lisszaboni Folyamat, és az ennek nyomán elindult közösségi politika-koordináció perspektívájából foglalkoznak az Európai Unióhoz történő csatlakozás várható hatásaival,[32] és e témában igen sok előadást tartottam.

A kilencvenes évek eleje óta sok lehetőségem volt az oktatást érintő nemzetközi hatások és a globális, illetve európai oktatáspolitikai folyamatok tanulmányozására, és az ezzel kapcsolatos tudásom közvetlen hazai és nemzetközi hasznosítására. 1996-ban lettem tagja az OECD Oktatáskutatási és Innovációs Központja Igazgató Tanácsának, amelynek 2004-ben az elnökévé választottak. Az 1996 és 2006 között eltelt évtizedben az OECD keretei között folyó szakmai programok sokaságának az előkészítésében és igen sokféle keletkezett eredmény megvitatásában vettem részt közvetlenül, továbbá sokféle erőfeszítést tettem annak érdekében, hogy ezeket a hazai szakmai közvélemény megismerhesse. Négy alkalommal voltam tagja olyan, az OECD által felkért szakmai teamnek, amely egy-egy ország (Lengyelország, Cseh Köztársaság, Dánia, Németország) oktatási politikáját értékelte, és 1998 után bekapcsolódtam annak az informális szakmai testületnek a munkájába, amely az iskolázás jövőjével foglalkozó OECD munka szakmai hátterét teremti meg.[33] Különböző hazai partnerekkel együttműködve három alkalommal szerveztem olyan nemzetközi szemináriumot Magyarországon, amelynek célja az OECD-ben keletkezett tudás Magyarországon történő hasznosítása volt. Ugyancsak több országban dolgoztam oktatási szakértőként a Világbank (Románia, Bulgária, Albánia) és más szervezetek (Macedónia, Szerbia) megbízásából. Ezeknek a munkáknak eredményeként olyan szakértői elemzések készültek, amelyek nemcsak az adott ország döntéshozóit segíthetik, hanem hozzájárulnak az oktatási rendszerek irányításáról és kormányzásáról meglévő tudásunk fejlődéséhez.[34]

A kilencvenes évtizedben végzett kisebb részben kutató, nagyobb részben kutatásszervezési munkám talán legjelentősebb kihívásának a “Jelentés a magyar közoktatásról” c. sorozat megalkotása, a megjelent kötetek szerzői kollektívájának az összehozása, a kötet létrehozását megalapozó kutatások kezdeményezése, és különösen a kötetben megjelenő közös elemzési szempontrendszer kialakítása tekinthető. A már négy alkalommal – legutóbb 2003-ben – megjelent[35] kötet a 2000-ig közvetlenül általam irányított kutató csoport munkájának az eredménye. A rendelkezésemre álló információk alapján megkockáztathatom azt a kijelentést, hogy ez a kiadvány igen jelentős hatást gyakorolt és gyakorol jelenleg is a hazai oktatáspolitikai gondolkodásra. Nemcsak oktatásügyi döntéshozók használják rendszeresen a döntés-előkészítési folyamatokban forrásként, hanem a felsőoktatásban folyó tanárképzésben is alapvető referenciamunka lett. A „Jelentés” egy évtized alatt jelentősen hozzájárult az evidenciára épülő kormányzati politika-alakításnak a hazai oktatási ágazatban történő megerősödéséhez.

Hasonló, elsősorban szervezési, és csak másodsorban közvetlen kutatói tevékenységnek tekinthető aktív részvételem a hazai oktatásügyi vezetőképzés egyik iskolájának, a Közoktatási Vezetőképző Intézetnek (KÖVI), és az erre az intézményre jellemző képzési modellnek megalkotásában. E tevékenységnek is szerepe lehetett abban, hogy a közoktatási vezetés – és kisebb részben minőségügy – egyre inkább elismert, önálló szakmai területté válik[36]. Az évtized közepe óta egyik szakmai előkészítője és előadója vagyok a rendszeresen megszervezett vezetésfejlesztési konferenciáknak, amelyek anyagai általában önálló kötetben látnak napvilágot[37]. 2006-ban a kezdeményezésemre Magyarország bekapcsolódott az OECD közoktatási vezetéssel foglalkozó tematikus vizsgálatába, aminek az eredményeképpen első alkalommal jött létre olyan átfogó elemzés, ami a hazai közoktatási vezetés és vezetésfejlesztés helyzetét feltárja.[38] A hazai közoktatási vezetésfejlesztésben a kilencvenes évek óta oktatóként is aktív szerepet játszottam, nemcsak a KÖVI között, hanem más hazai vezetőképző intézmények és programok keretei között. Rendszeres oktatója voltam az elmúlt évtizedben a Miskolci Egyetem és az Esterházy Károly tanárképző főiskola kétéves, diplomát nyújtó közoktatási vezetőképző programjainak is. Mindezeken a helyeken elsősorban az oktatáspolitika, az oktatásirányítás és az oktatást befolyásoló nemzetközi folyamatok kérdéseiről tartok előadásokat.

Rendszeres oktatói tevékenységet a kilencvenes évek eleje óta végzek részben a felsőoktatásban (mind graduális, mind posztgraduális programokban), részben a tanárok és oktatásügyi vezetők munka melletti szakmai fejlesztését célzó képzési programokban. A különböző életkorú és foglalkozási státusú csoportok egyidejű oktatása különleges lehetőséget nyújtott az elmúlt évtizedben nemcsak arra, hogy a saját tudásomat hasznosíthassam, hanem arra is, hogy tanuljak. A Miskolci Egyetemen nappali szakos hallgatóknak 1994 óta tanítok oktatásszociológiát és – „Az oktatási rendszerek elmélete” cím alatt – oktatáspolitika-elméletet. Meghívott oktatóként, illetve doktori iskolák tagjaként oktattam az ELTE, a Debreceni Egyetem és a Szegedi Egyetem doktori iskoláiban.[39]

2003-ben az MTA doktora lettem. Az akadémiai doktori cím elnyerésére beadott munkám (“Az oktatási rendszer”[40]) az eddig említett kutatások e mellett két olyan tevékenységemre épül, melyeket a kilencvenes években folytattam. Egyfelől a Miskolci Egyetem docenseként 1992 óta, illetve különböző oktatásügyi vezetőképzési kurzusok oktatójaként tanítom az “oktatási rendszerek elmélete” c. tárgyat, amelynek célja a hallgatók hozzásegítése a modern oktatási rendszerek mai működési problémáinak a megértéséhez. Az itt szerzett oktatási tapasztalatok (a hallgatói igényekhez való illeszkedés) alapvetően meghatározták a beadott mű jellegét. Másfelől az OECD Oktatáskutatási és fejlesztési Központja (CERI) Igazgatótanácsa tagjaként 1996 óta közvetlenül részt veszek azokban a nemzetközi oktatáspolitikai vitákban, amely a fejlett államok egyik legfontosabb fórumán zajlanak, illetve az OECD és a Világbank megbízottjaként több országban végeztem oktatáspolitikai tanácsadást. Az egyik legfontosabb következtetés, amelyhez ez a nemzetközi munka juttatott ez: mivel a közoktatási rendszerek problémái és az ezekre adott válaszok, csakúgy mint az ezekről folyó nemzeti szintű viták szerkezete nagymértékben hasonlít egymáshoz, joggal feltételezhető, hogy léteznek olyan általános törvényszerűségek, amelyek – országoktól függetlenül – meghatározzák az oktatási rendszerek viselkedését. Ebből következik az a feltételezés, hogy az ezekről az általános törvényszerűségekről való tudásnak a növelésével az oktatáspolitika jobbá tehető. Munkatársaimmal együtt e területen is igyekeztünk releváns nemzetközi tudást Magyarországra behozni[41].

A közoktatás irányítási és igazgatási problémáival kapcsolatban szerzett kutatási tapasztalataim az oktatási rendszerek általános elméletén belül már a nyolcvanas években a rendszerszabályozás vagy rendszerintegráció problémája felé terelték az érdeklődésemet.[42] Ez a problémakör kiemelt figyelmet kapott és lényegében tartalmi integráló szerepet töltött be az MTA doktori pályázatra beadott munkámban. Az e területen folytatott elemzéseim kiindulópontja az a megállapítás, hogy az oktatási rendszer meghatározó fontosságú funkciója a szabályozás, s hogy e funkció vizsgálata nemcsak e rendszerek viselkedésének a megértését segíti elő, hanem a rendszer befolyásolását célzó társadalmi cselekvés számára is értékes hozadékkal jár. Az elmúlt években ez a téma állt az érdeklődésem középpontjában. Elemzéseim célja az, hogy feltárjam azokat a kényszereket, amelyek az egyre összetettebbé váló oktatási rendszerek kormányzását jellemzik, és javaslatokat fogalmazzak meg olyan kormányzási eszközökre és technikákra, amelyek a növekvő komplexitás körülményei között alkalmazhatóak.[43] Ezek az elemzések jelentős mértékben támaszkodnak a komplexitás-elméletre és a kormányzás (governance) modern elméleteire.

Külön kiemelném még érdeklődésemet a kutatás és a politikaalakítás közötti kapcsolatok (a két szféra közötti közvetítő mechanizmusok, a szakértői szolgáltatások, a tanácsadás illetve szakértői értékelés vagy politikaértékelés) problémái iránt. E területtel is a nyolcvanas években kezdtem foglalkozni, amire először a kormányzati támogatással folytatott neveléstudományi kutatások történetének feltárása adott lehetőséget[44]. Legutóbb egy személyes hangvételű (megjelenés alatt álló) publikációban foglaltam össze ezzel kapcsolatos gondolataimat, amely alkalmas egyúttal kutatói-szakmai fejlődésem bemutatására is[45].

A tudományos munkásságom bemutatásához hozzátartozik, hogy 1999-ben sikeresen pályáztam Széchenyi ösztöndíjra. Pályázatomban két jelentősebb szellemi produktum megalkotására vállalkoztam. Az egyik egy olyan könyv megírása, amely azokat a kihívásokat elemzi, melyek a magyar közoktatás előtt az ezredfordulón állnak. Ez a – már elkészült – munka[46] arra adott lehetőséget, hogy rendszerezett formában közzétegyem egy részét mindannak, amit a nemzetközi szervezetekben (elsősorban az OECD-ben) és az európai integrációval összefüggő munkám során tanultam. A másik az a munka volt, amelyre az MTA doktori pályázatom épült.

Végül ugyancsak a tudományos munkásságom részeként kell utalnom arra a munkára, amit hét éven keresztül az Országos Közoktatási Intézet előbb megbízott (2000-2001) majd kinevezett (2001-2006) főigazgatójaként végeztem. Ebben az időszakban módom volt egy előzetesen kidolgozott és a pályázati folyamatban elfogadtatott részletes vezetési koncepció[47] alapján olyan intézményfejlesztési munkát végeznem, amelynek eredményeként az intézet olyan országosan és nemzetközi szinten elismert kormányzati kutató-fejlesztő műhellyé válhatott, amelynek fontos szerepe lett a magyar közoktatást érintő reformok szakmai megalapozásában és támogatásában.[48] Az intézetvezetés rendkívüli tanulási lehetőség volt a számomra, hiszen a gyakorlatban tapasztalhattam meg a különböző szervezeti és vezetési megoldások működőképességét és hatásait. A vezetői tapasztalatokat olyan szervezeti körülmények között szerezhettem, amelyekre a környezeti feltételek nagyfokú bizonytalansága és gyors változása, továbbá a kutatási és a kormányzati gyakorlat két eltérő világa közötti kapcsolatok állandó feszültsége volt jellemző. Ilyen feltételek között kellett magas teljesítményt nyújtó, a tudományosság normáihoz igazodó, ugyanakkor a politikai hatásoknak közvetlenül kitett kormányzati gyakorlat számára releváns eredményeket produkáló szervezetet létrehozni és működtetni.

 

 

 


[1] A tantestületi légkör összetevőinek vizsgálata, Pedagógiai Szemle, 1980/7-8, 634-641. o.; Az iskolai vezetés és a szervezeti klíma, Vezetéstudomány, 1981/4, 15-21. o.; A szolnoki Varga Katalin Gimnázium szervezeti klímája, In: Mihály Ottó – Hábermann Gusztáv (szerk.), Az iskola megújításának mai útjai, Budapest, OPI, 1985, 193-221. o.

[2] Az iskolai szervezet elemzése, Bölcsészdoktori disszertáció, 1980

[3] Iskola és állam, I-II., Világosság, 1981/5-6, 282-289 és 363-369. o.

[4] Halász - Nagy (szerk.), Oktatás és politika – külföldi szövegek, I. és II. rész, Művelődési Minisztérium Vezető és Továbbképző Intézete, Budapest, 1987

[5] Halász - Lukács - Nagy, Oktatáspolitika és oktatásirányítás, Tervezést támogató kutatások, No. 51. Oktatáskutató Intézet, 1981

[6] Ennek eredménye volt például az a kétkötetes, 1983-ban megjelent és korábban említett „Oktatás és politika” c. szöveggyűjtemény, amit Nagy Máriával együtt szerkesztettünk, majd jóval később az 1996-ban, az OKKER kiadónál megjelent  „Oktatási rendszerek elmélete” c. szöveggyűjtemény, amelynek Lannert Judit volt a társszerkesztője.

[7] A megyei szintű oktatásirányításról, In: Kozma Tamás (szerk.), A tervezés és döntés anatómiája, Oktatáskutató Intézet, 1986, 167-233. o.; Conflicting Interests in County-level Educational Administration: a Case Study in Educational Policy-making, East Central Europe, 13, 1. (1986), 28-44. p. ;Városfejlesztés és helyi politika egy kisvárosban, In: Böhm Antal – Pál László (szerk.), A helyi hatalom működése, MSZMP KB TTI, 1987, 125-147. o.

[8] The Structure of Educational Policy-making in Hungary in the 1960's and 1970's Comparative Education, 22, 2, (1986), 123-132. p.

[9] Az oktatáspolitika szerkezete a hatvanas-hetvenes években, Medvetánc, 1984/2-3, 73-96. o.; Radikális ideológia és kompromisszumos gyakorlat: oktatáspolitika Magyarországon a hatvanas évek elején, Medvetánc, 1988/4 -1989/1, 243-252. p.

[10] pl. A közoktatás és a felsőoktatás kapcsolódása: problémák és nemzetközi perspektívák, in: Sáska Gáza – Vidákovich Tibor (szerk.), Tanterv vagy vizsga, Budapest, Edukáció, 1990, 107-121. p.

[11] Felügyelet és oktatásirányítás: történeti - szociológiai elemzés 1945-től napjainkig, Oktatáskutató Intézet, Tervezéshez kapcsolódó kutatások 93., 1984

[12] Oktatásirányítási rendszerünk politikai szempontú elemzése, Kandidátusi értekezés, 1988

[13] pl. Gazdasági válság és oktatáspolitikai változás Nyugat-Európában, Budapest, OT Tervgazdasági Intézet, 1984; Új oktatáspolitikai tendenciák a nyugati országokban, Magyar Pedagógia, 1985/3, 299-310. o.; Az angol vizsgarendszerről: egy outputorientált, decentralizált rendszer működése, OPI Értékelési Központ Közleményei 9, 1986 július; Az oktatáspolitika átalakulása: az angol példa, Pedagógiai Szemle, 1985/12, 1242-1251. o.; Iskola kontra önkormányzat: az oktatásirányítás hazai dilemmái az angliai reformok tükrében, Kutatás Közben, Oktatáskutató Intézet, Budapest, 1991, 13 p.

[14] pl. Az oktatási rendszer irányítási mechanizmusának korszerűsítése, Tervezéshez kapcsolódó kutatások 70., Oktatáskutató Intézet, 1983; A gazdasági és műszaki ellátó szervezetek (GAMESZ) problémái, Oktatáskutató Intézet, 1984; Problémák és perspektívák az oktatás irányításában és finanszírozásában, Tanulmányok a közoktatás fejlesztéséről, Budapest, Oktatáskutató Intézet, 1988, 27 p.; A tanügyirányítás jövője, Budapest, Oktatáskutató Intézet, 1990, 31 p. (Kutatás közben)

[15] pl. A nyolcvanas évek reformfolyamatai és a közoktatás irányítása, Ifjúsági Szemle, 1985/5, 96-106. o.

[16] A helyi társadalom és az iskola, Állam és Igazgatás, 1989/7, 586-596. p.; Társadalmi részvétel az iskolák irányításában, Info -Társadalomtudomány, 18, (1991 október), 25-31.o.

[17] pl. Iskola, helyi társadalom, iskolatanács, Budapest, Akadémiai kiadó, 1990

[18] Az oktatásirányítás reformja és az oktatás irányítói – oktatáspolitikai elemzés, Oktatáskutató Intézet, Tervezéshez kapcsolódó kutatások 104, 1985

[19] Az oktatásirányítóknak az oktatásirányítás korszerűsítésével kapcsolatos attitűdjei, Tanulmányok a közoktatás fejlesztéséről, Oktatáskutató Intézet, 1987

[20] A helyi közoktatás-irányítás szervezete, működése és személyzete, in: Nagy Mária (szerk.), Önkormányzatok és közoktatás, Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Pedagógiai Intézete, 1996, 109-124. o.

[21] pl. Társadalmi igények, iskola, oktatáspolitika, Kutatás közben, Oktatáskutató Intézet, 1991, 109 p.; Oktatáspolitikai koalíciók, Magyar Pedagógia, 91. évf. 1. sz. (1991), 51-62. o. (ez a csatolva beadott öt kiemelt publikáció egyike)

[22] Az önkormányzatok és a közoktatás a megyei tapasztalatok fényében, in: Annási F. - Halász G. - Nagy Mária  (szerk.), Önkormányzat és közoktatás, Akadémiai kiadó, Budapest, 1992, 11-24. o.; Decentralizáció és helyi felelősség, Educatio, 1995, Tavasz, 1-13. o.

[23] pl. Decentralizáció és helyi felelősség, Educatio, 1995, Tavasz, 1-13. o.

[24] (társzerzőkkel) Záró tanulmány, in: Halász Gábor (szerk.) Az oktatás minősége és az önkormányzati közoktatás-irányítás, OKKER, é.n.

[25] (társszerzők: Balázs Éva, Imre Anna, Moldován Judit, Nagy Mária) A kormányzati szintek közötti felelősség-megosztás és a közoktatás öt kelet-közép-európai országban – Magyarország, in: Balázs Éva, Halász Gábor (szerk.), Oktatás és decentralizáció Közép-Európában, Okker, 2000, 17-128. o (a tanulmány megtekinthető a világhálón is: www.oki.hu)

[26] (társszerző: Herbert Altrichter), A közép-európai országok decentralizációs politikái és azok eredményei – összehasonlító elemzés, in: Balázs Éva, Halász Gábor (szerk.), Oktatás és decentralizáció Közép-Európában, Okker, 2000, 243-298. o

[27] Decentralizáció és intézményi autonómia a közoktatásban (megjelenés alatt az MTA Pedagógiai Bizottsága által kezdeményezett “Tanulmányok a neveléstudományok köréből” c. könyvsorozat első kötetében)

[28] Az oktatás jövője és az európai kihívás, Educatio, 1993

[29] pl. (Hilbert Attila társszerzővel), Az EU oktatási programok szerepe Magyarország Integrációs felkészülésében, Európai Tükör, 1999, 2-3. szám, 103-117. o.; Az oktatás és az európai integráció, in: Blahó András (szerk.), Tanuljunk Európát, Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem, Budapest, 2000, 297-340. o. (ez a csatolva beadott öt kiemelt publikáció egyike)

[30] A magyar közoktatás az ezredfordulón, OKKER, Budapest, 2001 (ez a csatolva beadott öt kiemelt publikáció egyike)

[31] A nemzetközi kapcsolatok szerepe a közoktatás fejlesztésében, Magyar Pedagógia, 93. évf. 1-2. szám 53-61. (1993)

[32] Lásd. pl. European co-ordination of national education policies from the perspective of the new member countries. In: Becoming the best – Educational ambitions for Europe. CIDREE-SLO. Enschede. 2003. 89-118. p.; A nemzeti oktatáspolitikák európai szintű koordinációja. Educatio. XII. évfolyam 12. sz. 2003 Tél. 510-534. o; Uniós hatások a magyar közoktatásban 2002 és 2006 között. Educatio. 2006. Tavasz. 3-25.

[33] Évente két alkalommal igen részletes beszámolókban tájékoztatom a szakmai közvélemény érdeklődő hazai tagjait az OECD-ben folyó oktatási vitákról és a szervezet által indított programokról. Ezek a beszámolók az érdekélődők számára több évre visszamenően hozzáférhetőek. Az OECD oktatásügyi tevékenységéről átfogó képet adtam egy 2002-ben megjelent, társszerzővel írt tanulmányomban Az OECD tevékenysége az oktatás területén. in: Bábosik István – Kárpáti Andrea (szerk.) Összehasonlító pedagógia – A nevelés és oktatás nemzetközi perspektívái. Books in Print. Budapest, 2002.

[34] Lásd pl. Romania Education Sector Study: Report on education finance and management. Prepared fort the World Bank. Manuscript. 2000; Policy Note on Education Reform Options in Bulgaria. A paper prepared for the World Bank. Manuscript. 2005. July; The reform of regional level educational administration in Serbia. A study in the framework of the project “Regional decentralisation of education management in Serbia: twinning of ministry of education regional departments with European counterparts”. Kulturkontakt Austria. Manuscript. 2003.

[35] (társszerkesztő Lannert Judit), Jelentés a magyar közoktatásról – 2000, Országos Közoktatási Intézet (megtekinthető a világhálón is: www.oki.hu)

[36] pl. Iskolavezetés és vezetőképzés, Educatio, 1994/2., 269-281. o.; Az iskolavezetés fejlesztése: az oktatáspolitika felelőssége, Köznevelés, 1995/1, 2-3. o.; A vezetés fejlesztése és az oktatás minősége, in: Szabó Imre (szerk.), Vezetésfejlesztés és vezetőképzés a közoktatásban, Okker, Budapest, 1996, 10-17.o.; Minőség a közoktatásban – a közoktatás minősége, in: Baráth Tibor (szerk.) Minőségbiztosítás és közoktatás (III. Közoktatási Minőségbiztosítási Konferencia, Szeged, 1998 október, 26-28), Qualitas, Szeged, 1999, 2-26. o.; Oktatáspolitikai megfontolások, Educatio, 1999/3. sz. 488-499. o. (ez a csatolva beadott öt kiemelt publikáció egyike)

[37] pl. legutóbb: Együttműködés a vezetőképzésben és a vezetésfejlesztésben, in: Társadalmi partnerség, együttműködés az iskolavezetésben és a helyi irányításban, Okker Kiadó, Budapest, 2000, 69-82.o.

[38] Az iskolavezetés fejlesztése Magyarországon. OECD ország-tanulmány. Tervezet. 2006 június (http://mgmt.uni-corvinus.hu/btmkk/files/OECD%20CBR%20tervezet.pdf)

[39] Az általam oktatott tárgyakról, ezek tananyagáról és követelményeiről részletes információ olvasható a személyes honlapomon (http://www.oki.hu/halasz/Oktatás.htm)

[41] Halász Gábor - Lannert Judit (szerk.), Oktatási rendszerek elmélete (szöveggyűjtemény), Okker, é.n.

[42] Az oktatáspolitika alakításának állami-politikai mechanizmusai a hetvenes évek és a nyolcvanas évek elején: összehasonlító elemzés, MSZMP KB TTI, 1988; Az elszabadult gépezet, Café Bábel, 1991/1. 71-80. o. (ez a csatolva beadott öt kiemelt publikáció egyike)

[43] Ehhez kapcsolódnak a következő fontosabb publikációk és előadások: (1) Public management reform and the Regulation of Education Systems. In: Networks of Innovation. Towards New Models for managing Schools and Systems. OECD. Paris. 2003. 99-111. p., (2) Az állam szerepének változása a modern közoktatás szabályozásában, Iskolakultúra, 2002/4. sz. 3-11., (3) A „politikai tanulás” (policy learning) és az oktatási rendszerek fejlődése. Előadás a Szociológiai Társaság Oktatásszociológiai Szakosztálya Kozma Tamás 60. születésnapjára szervezet konferenciáján. Budapest, 2004. október 14., (4) Érettségi reform: a változás menedzselése a közoktatásban. In: Kósa Barbara és Simon Mária (szerk). Új vizsga – új tudás? Az új érettségi hatása – az iskolakezdéstől a záróvizsgáig. Országos Közoktatási Intézet. Budapest. 2006.

 és (5) Futures thinking and decision-making at system level (OECD/Japan Seminar on „Futures Thinking for Education: Policy, Leadership and the Teaching Profession” - 6 - 8 November 2006 -– Hiroshima)

[44] Oktatáspolitika és neveléstudomány a hetvenes években: a hatos főirány története, Tájékoztató a közoktatási kutatásokról 9, 1988 november, 5-49. p.

[45] Az oktatáskutatás, az oktatáspolitika és a szakértő: dilemmák a kilencvenes évekből, Educatio (megjelenés alatt)

[46] A magyar közoktatás az ezredfordulón, OKKER, Budapest, 2001 (ez a csatolva beadott öt kiemelt publikáció egyike)

[47] Lásd: Szakmai-vezetési koncepció. Országos Közoktatási Intézet. A 2001-ben beadott vezetői pályázat melléklete (http://www.oki.hu/halasz/download/OKI%20Szakmai-Vezetesi%20Koncepcio%20(010114).htm)

[48] Az intézet stratégiája és az intézetben folyó kutató-fejlesztő tevékenység részletesen megismerhető az OKI honlapján keresztül (www.oki.hu). Az intézet 2006. évi szakmai beszámolója több évre visszamenő adatokat közöl az intézet szakmai tevékenységének a fejlődéséről (lásd: http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=kiadvany&kod=szakmai2005)